Feltöltés alatt...

A kút környékén pihenőhelyet létesítettek, ahol az erdészet által helyreállított szalonnasütők, bográcshelyek is ki vannak alakítva.

Gépjárművel eddig lehet behajtani az Ilona-völgybe, innen már csak behajtási engedéllyel lehet tovább menni.

Aki innen az Ilona-vízesés irányába halad tovább, a Várbükki elágazótól már túrabakancs ajánlott.

A vulkáni és üledékes képződmények határán a környéken nagyon gyakoriak a szén-dioxidot és kén-hidrogént tartalmazó (innen a záptojásra emlékeztető szag) természetes ásványvizet adó források, melyeket a helyi népnyelv "csevice"-ként emleget. A csevice-források és kutak nagyon kedveltek a környéken, de az országosan ismert "Parádi víz" is a parádsasvári csevice-kútból származik. A csevice-kutak vize kén-hidrogén tartalmuk miatt bizonyos gyomor-megbetegedések esetén gyógyvízként használatos.

A Szent István-forrást 1925-ben tárták fel. Ebben az évben 12 kútgyűrűt helyeztek el 6 m mélységig, de vizet nem találtak, mert a forrás gázt adó mofettának bizonyult. A hegy oldalából egy vízgyűjtő medence közbeiktatásával talajvizet vezettek a gázos kúthoz. Annak érdekében, hogy a víz a feltörő gázokat minél jobban abszorbeálja, a kutat tovább mélyítették és 17 m vastagságban andezit törmelékkel töltötték fel. A kút azóta is szénsavas (Ca-Mg hidrogén-karbonátos) ásványvizet szolgáltat, melyet értékes étvágyjavítónak tartanak.

fotók: Szakács Jánosné

Forrás: Bükki Nemzeti Park